Mályinka történelme az Árpád-korig nyúlik vissza. Ilyen néven 1254-ben említik először okleveleink. Dédesi várbirtok volt. A határában talált leletek szerint már a kőkorszakban is éltek itt emberek. Az újkori bükki kultúrából is találtak itt sírleletet. Bors vezér magyarjai és a kabarok szállták meg a vidéket a Kárpát-medencébe történő visszatérésünkkor. A település nevének eredete nem világos. Talán a „mál” („hegyoldal”) szó kicsinyítős alakjából keletkezett. Nem egészen 500 lakosa van. Korábban az erdő adta az egyik legfontosabb megélhetési lehetőséget, a szénégetést. Később sokan a környező nagyobb települések ipari üzemeiben dolgoztak. Az ipar leépülése komoly gondot okozott az itt élőknek.
Természeti környezete pazar. Az Országos Kéktúra útvonala átvezet rajta. Utunk során több "követ" érintünk: Mártus-kő, Pirító-kő, Odvas-kő. A Csondró-patak helyenként szurdokká szűkülő völgyén felfelé haladva elhaladunk az Odvaskői barlang mellett. 1849-50 között itt bujdosott Jókai Mór. Több forrást is érintünk útközben, pl. Mária-forrás, Ámor-forrás.
