Az indulási és a kiszállási pont az őszivel azonos (Mocsolyás, Kács), de az idei útvonal
teljesen más: a terep kicsit nehezebb, de rövidebb, és Kácsig most nem lesz turistajelzés.
Ami várható: sár (jóidő esetén is), patakátlép(del)és,
illetve egy-két bozótosabb vagy vaddisznók által karbantartott rész.
(Normálisan teljesíthető, csak nem mindenki szereti az efféle változatos terepet.)
A választható távok:
[A] A rövid (7 km, 130 m szintemelkedés) változat Kácson ér véget.
A terepviszonyok szempontjából átlagos turistautakhoz képest kicsit nehezebb,
de a távot tekintve kifejezetten rövid túra; egy bakancsot, azaz 3 pontot ér.
(Most az őszihez képest későbbi és hosszabb menetidejű busszal megyünk,
hogy ne kelljen olyan korán kelni, ezáltal viszont 80 perccel később rajtolunk.
Az ősszel mért, viszonylag haladós, de normális tempónkkal elméletileg
elérhető az a busz, amellyel délután 1-re Miskolcra érhetsz, de inkább
azt is javasolnám, hogy ezúttal rövidebb szünetet tartsunk, jusson a végére is.)
[B] Ha már arra járunk, érdemes lehet továbbmenni
a Kőhodály felé (ami egy hegyoldalba vájt, egykori állattartó hodály),
majd ha már ott vagyunk, lemenni a közelben lévő, bár kissé nehezebben megközelíthető
Ablakos-kőhöz (a Karud nevű hegy aljánál), amely egy egykori pogány emlékhely maradványa.
Így összesen 15 km lesz a táv, 310 m szintemelkedéssel; két bakancsot, azaz 6 pontot ér.
Az útvonal Kácstól: → Kőhodály → Karud-alja → Tibolddaróc.
Sár, nedvesség és törmelék bejutása ellen túrabakancs viselése mindenképpen ajánlott. Ha van túrabotod és kamáslid (lábszárvédő), bár nem feltétel, érdemes lehet azokat is bepakolnod.
Kullancs előfordulhat; egy eredményesnek talált és kézenfekvő (lábonfekvő) módszer: olyan hosszú szárú nadrág és/vagy kamásli, ami nem fekete. (A túra végén vagy egy-egy kullantós szakasz után azt átnézni.)
Illusztráció az útvonal jellegéről:
A hosszabbik táv második feléhez: