Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
S gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel
A deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja,
Bölcsőd fája- koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem,
Hallgasd meg a kérésem,
Ne bánts!
(Forrás)