Miskolc-Tapolca ősidők óta lakott település, a Herman Ottó múzeumban őrzik az ásatások leleteit. Nevét a népvándorlás során itt átvonult szláv népektől kaphatta. (Teplice = meleg forrás.) A középkorban a Miskolcot alapító nemzetség szállás- és temetkezési helye volt. 1950-ig Görömbölytapolca néven Görömbölyhöz tartozott, akkor Görömböllyel együtt Miskolchoz csatolták.
A Homokkő-forrást 1960-ban Szalai József a DVTK természetjárója foglalta be. A forráson ezt tábla jelzi.
Leányvár története az őskorba nyúlik vissza. Az előkerült edénytöredékek az újkőkorból, a bronzkor végéről, a vaskor elejéről és a középkorból származnak. Építési ideje nem tisztázott. Kora vaskori kultikus hely is lehetett, de a körbevevő árokból középre kihordott földből álló domb középkori (tatárjárás utáni) eredetre is utalhat. A vár északkeleti oldalán kívül őskori halomsírok vannak. Területét erdő borítja.
Görömböly legkorábbi ismert említését egy 1365-ből való oklevélben találták meg. Zsigmond király ajándékozta a területet a Balassa családnak és a tapolcai apátságnak megosztva. Az 1710-11-es pestisjárványban elnéptelenedett falut görög-katolikus ruszin családokkal népesítik be. 1849. július 24-én a közeli fennsíkon ütközött meg Pöltenberg Ernő magyar és Cseodajev orosz tábornok hadosztálya. Görömböly nevezetes történelmi pincesoráról, ahol pincekápolna és Ruszin pince emlékhely is található. Védett gyurgyalag fészkelőhely van a határában.
